Ökölvívás egy laikus szemével, miért boxoljon a gyermek? 1.

Mit lát az ökölvívásban egy laikus ; avagy miért boxoljon a gyermek?

írta:Habina Péter

Két versenyző egy körülkerített négyszögben, furcsa fejvédőben ütik egymást. Látszólag „nettó erőszak, buta verekedés”….

Azonban ha jobban megnézzük, úgy egy néma emberi szimfónia…..

Ütések kézzel történő megállítása, ütések utáni hátralépés, ütések-védések szinte követhetetlen kombinációja.  

Szemtől szembe. Tisztességesen. S az sem biztos, hogy a nagyobbat ütő a győztes….

Mivel az erő mellett kell „fifika és gógyi”. 

S ez nem kiasszony foci, de nem is hiú macsók kakaskodása.

Ősi, nemes küzdelem, a szó legtisztább értelmében.

Fiúknak, lányoknak – egyaránt….

A leendő versenyzőknek képesnek kell lenniük felmérni az ellenfél várható cselekvéseit és stratégiáját, gyorsan felfogni az érkező ingereket, gyors tervezést és döntéshozást alkalmazni és azonnal, szinte automatikusan reagálni.

A tanulás és a stratégia kialakítása kap szerepet, mivel az   emlékezést, mint időigényes folyamatot gyakorlás közben kell használni.

Az egyéb személyes tulajdonságai között található a

- nagyfokú ön-motiváció,

- öntudatosság,

- önkontroll,

- értelmi és érzelmi intelligencia,

vagyis mindegyik olyan kívánatos beállítottság, mely fontos szerepet játszik eme sport által megkívánt nagyfokú fizikai és szellemi igénybevétellel teljesítésekor, s amelyek a későbbi „NAGYBETŰS ÉLETBEN” is kiválóan alkalmazhatóak és hasznosíthatóak.

Miért is fontosak ezen tulajdonságok?

 Az önfegyelmezés alapja a sportnak, így a boxnak kiemelten is.

Az alapvető képesség, hogy létrehozzuk és fenntartsuk a megfelelő gondolatokat, érzelmeket és viselkedéseket a verseny előtt és közben.

Az önmotiváció azonban magában foglalja az öngerjesztett akaratot, mely képessé teszi a sportolót, hogy kitartson ezen gondolatok, érzelmek és cselekedetek mellett külső kényszer nélkül is.

- Az önkontroll nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megtervezzük és fenntartsuk a megfelelő gondolatokat, érzelmeket és cselekedeteket.

- Egy sportolótól elvárható, hogy önfegyelmező stratégiákat alkalmazzon, amelyek segítségével képes hirtelen megterhelő eseményekkel hatékonyan megbirkózni és megtartani az irányítást a szituáció felett.

- Egy leendő sportolónak majd rendkívüli elkötelezettséget kell mutatnia az edzési előírásokhoz és a szellemi felkészüléshez. Ezt akkor is, ha gyakran a jóváhagyás, az elismerés és a pozitív megerősítés hiánya is fellép .

- Az öntudatosság azon képesség, mellyel képes figyelemmel kísérni és felismerni a mentális állapotát és módosítani a gondolatokat és az érzelmeket. Azért, hogy az aggodalom (fenyegetettség érzése) és az izgalom (a kihíváshoz és az emelkedett testi reakciókhoz kapcsolódó érzések a küzdelemre való felkészülés közben) optimális szintjét elérhesse. Az aggodalom rendkívül szükséges az optimális teljesítményhez, ha a sportoló a saját aggódó érzelmeit segítőként értékeli, nem pedig hátráltatónak. Bizonyos izgalom szükséges ahhoz, hogy az éberség és a megfelelő koncentrálás fenntartható legyen.

- Érzelmi intelligencia: tudja kordában tartani az érzéseit, tudjon a saját érzésein is uralkodni, de ez ne legyen elfojtás, hanem erős és tudatos önkontroll!

A „balsors – faktor” gyors legyőzése és szembeszállás a kihívást jelentő helyzetekkel nagyobb erőfeszítéssel és magabiztossággal (azaz mentális keménység);

- felelősségérzet a saját teljesítőképessége és eredményei felé (a kontroll belső helye);

- ésszerű mégis kihívást jelentő kockázatvállalás az ellenfél erősségeinek és gyengeségeinek felmérésekor (kockázatvállalás);

- az észlelt stressz csökkentése;

- optimális teljesítés mindenkor.

Kiemelten fontos, hogy a változó környezeti igénybevételhez való alkalmazkodás szükségessége kitartást, rendkívüli koncentrációt, nagyfokú önkontrollt és a teljesítmény eredményért való felelősségvállalást igényel.  

                                                                                           folytatás a következő hírben